A levendula
Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a levendula az egyik legnépszerűbb fűszer- és gyógynövényünk. Amellett, hogy meglehetősen dekoratív, gondozásában semmi boszorkányság nincs, könnyen ad sikerélményt a kerttulajdonosoknak. Előnyös tulajdonsága, hogy virágzáskor vonzza a lepkéket és méheket. Kártevője nincs, ezért nem csak óvnunk nem kell a levendulát, de még segítségünkre is van a közvetlen környezetében ültetett növények számára a kártevők támadását illetően.
Nem csak egyszerűen szép, hanem hasznos növényünk is, mindenki ismeri a szárított levendula molyűző hatását, illóolajának felhasználási módjait (remek nyugtató, ellazító, álmatlanságot elűző hatású), talán már levendulás teát, fagylaltot, lekvárt, mézet, szörpöt vagy csokoládét is kóstoltunk.
Megéri tehát levendulát gondozni! Lássuk, mire ügyeljünk, hogy hosszú életű, csodálatos növényünk legyen!
Levendula, de melyik?
Mindenekelőtt fontos tudnunk, milyen levendulafajtákkal találkozhatunk a kertészetekben. A francia levendula (vagy közönséges levendula, Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb fajta. Télálló, évelő növény, kertünket akár több évtizedig díszítheti. 4-5 év alatt kb. 80 cm magas, fél-egy méter átmérőjű bokorrá cseperedik. Az angol levendula (Lavandula intermedia) a közönséges levendulához képest hosszabb szárat és termetesebb virágot fejleszt. A talajra igényesebb, gyakoribb öntözést igénylő fajta, ezért kertünkbe a francia levendulát ajánljuk.
Ültetése, gondozása
Levendulát ültethetünk magról, ez esetben február-márciusban vessük a magokat cserépbe, és majd csak ősszel ültessük át a megerősödött palántákat végleges helyükre. Ha tavasszal szeretnénk levendulát ültetni, előnevelt palántát válasszunk, esetleg megpróbálkozhatunk a félfás dugványozással is.
A levendula kertben való elhelyezését tekintve ültessük minél naposabb, melegebb helyre! Kiváló, dekoratív szoliternövény, de csodás levendulasövény is nevelhető, vagy akár a sziklakert dísze is lehet. Nem igényes cserje, az átlagos kerti körülmények elegendőek számára, azonban meghálálja a tápanyagban gazdag talajt (ültetéskor trágyával forgassuk át a földet, amelybe kerül a növény), illetve virágzási időszakban a tápoldatozást.
A kártevőktől, betegségektől óvnunk nem szükséges. A fiatal növényeket öntözzük meg időnként, azonban az idősebb levendulák csak a tartósan száraz időszakban igényelnek némi vizet. A túlöntözést kerüljük, ekkor a növény gyökerét gombás fertőzés érheti.
Metszése
Ahhoz, hogy a levendulabokor szép maradjon idősebb korában is, elengedhetetlen a növény rendszeres visszametszése. A nem metszett tövek hamar elfásodnak, kiritkulnak, az ágak megnyúlnak, beteges, ritkás cserje képét mutatják. Az átgondolt, bátor metszéssel tömör, szinte új növényt kapunk évről-évre. A levendula virága nyáron folyamatosan szedhető, érdemes is levágni a virágokat legkésőbb elvirágzás után, hiszen akár másodvirágzásra is számíthatunk ősz elején! A növény a virágzás elmúltával, még a téli fagyok előtt felére-kétharmadára visszavágható. Metszését kora tavasszal lehet elvégezni, ekkor a télen elfagyott részek kivágása, illetve szükség esetén a ritkítás a fő feladatunk. Metszés előtt a bokor közepét vizsgáljuk meg, látunk-e a tövénél friss hajtásokat. Ha látunk, a bokor 5-8 centiméteres magasságig visszametszhető. Lényeges hogy túl mélyre ne metsszük vissza, csak olyan mértékben ahol látunk még az ágakon fiatal, friss hajtásokat. A figyelmetlen metszés akár a növény pusztulását is okozhatja.