KissKertész Team

Elérkeztünk Fűszernövények sorozatunk negyedik, befejező részéhez. Korábbi cikkeinkben megismertünk számos, a konyhaművészetben nélkülözhetetlen  fűszernövényt, gondozásukat, felhasználásukat. Nézzünk még egy csipetnyi varázslatot a kiskertből! 

Babér

Örökzöld, fásodó szárú, bokor- vagy fatermetű fűszernövényünk. Fényes, sötétzöld, lándzsa alakú levelei jellegzetesen hegyes csúcsúak, hullámos szélűek. Ha megtörjük vagy megdörzsöljük a leveleit, jól érezhetjük aromás, fűszeres illatukat. Sárgásfehér, tavasszal nyíló virágai kevéssé látványosak. Bogyótermése fekete. 

A babér meleg- és fényigényes növény, mely az erősebb fagyokra érzékeny. Ha szabadföldbe ültetjük, védett helyet válasszunk számára és gondoskodjunk takarásról. Talajok közül a tápanyagban bővelkedő, jó vízelvezető képességű, semleges, vagy enyhén savas talajok jöhetnek számításba. Öntözni elég mértékkel.

A levelek nyár végétől az első fagyokig szedhetők, felhasználásuk előtt napon szárítjuk. Egészben használjuk fel, az étellel együtt főzzük, és tálalás előtt vegyük ki, mivel nem puhul meg. Nélkülözhetetlen ízesítője a magyar konyhának húsok, levesek, főzelékek készítésénél.

Borsikafű (csombor)

Nálunk egyéves növényként nevelhető. A borsikafű erősen elágazó, lágyszárú fűszernövényünk, magassága eléri a 30-50 centimétert. A kertbe tavasszal ültethetjük magvetéssel vagy palántázással. Nevelhető cserépben vagy dézsában is, ez esetben gyakoribb öntözést igényel. A borsikafű meleg és fényigényes növény, a szárazságot jól viseli. Bármilyen földben megterem, de a tápanyagutánpótlásról gondoskodjunk.
A hideg évszakban napos ablakba téve kiválóan érzi magát, így télen is frissen szedhető.
Nevéhez hűen a borsikafű csípős, borsos aromájú. Ételekhez frissen szedve, vagy virágos leveles hajtásait szárítva is felhasználhatjuk. Virágzása idején célszerű szedni, ekkor a legértékesebb fűszerként. A legalsó elágazások fölött metsszük le, majd jól szellőző helyen szárítsuk ki. Tartósítható fagyasztással is.

Kiváló ízesítője a zöldséges húsos ételeknek, töltelékeknek, salátáknak, önteteknek, mártásoknak.

Mivel a friss borsikafűnek magas az illóolaj tartalma, ezért óvatosan bánjunk a felhasználásával, mert túl aromássá teheti az ételt. Célszerű a főzés végén az ételbe tenni, hogy aromáját jobban megőrizzük.

Metélőpetrezselyem

Mindannyian ismerjük a petrezselymet, amely értékes és ízletes zöldje mellett a földben ételízesítésre alkalmas gyökeret fejleszt. Azonban választhatjuk helyette a metélőpetrezselymet is, amely kevésbé igényes növény, élvezhető gyökeret nem fejleszt, viszont annál dúsabb lombozatot növeszt. Könnyedén nevelhető cserépben, balkonládában is.

Bokros fűszernövényünk, akár 50 cm magasra is megnőhet. Létezik sima és fodros levelű változata is. Tavasszal ültethető magról vagy palántaként. A túl meleget, erős napsütést nem szereti, ezért tegyük félárnyékos helyre. Ha folyamatosan szedjük a nagyobb leveleket, új hajtásokat fog hozni.  

Leveleit úgy használjuk, mint a közönséges petrezselyemét. Tartósíthatjuk szárítással vagy fagyasztással. Legtöbbször nyersen fogyasztjuk, az ételhez a főzés végén adjuk. Finom levesekben, újkrumplihoz, salátákba, vagy halételekhez is. Előszeretettel használják ételek díszítésére is.

Gumós édeskömény

Az édeskömény közeli rokona. Mélyre hatoló, vaskos gyökere, finoman szeldelt levelekből álló, világoszöld lombozata van. A föld felett hagymaszerűen megvastagodott gumót képez, ezt a részét fogyasztjuk. A növény minden része – de különösen a gumója – sok illóolajat tartalmaz; ez adja édes, fűszeres ízét.

Hosszúnappalos növény, a nyári, hosszú nappalokon gyorsan kivirágzik, magokat érlel, de nem fejleszt gumót. Ezért a magját csak júliusban vetjük. A hidegre a növény módfelett érzékeny, már az első őszi fagyok elpusztítják, tehát a fagyok előtt be kell takarítani, amikor a gumók ökölnyi méretűek.

Kiváló saláta, leves készíthető belőle, továbbá sütve és töltve is igen kellemes étel.

 Ánizs

Az ánizs egynyári, lágyszárú, 50-70 cm magas, meglehetősen igényes növény. Elsősorban ánizsmag nevű terméséért termesztik. Magja március végén – április elején vethető. Nedvesség- és melegkedvelő, tápanyagigényes fűszernövényünk.

A magokat általában egészben használjuk, de ha szükséges, a kívánt mennyiséget mozsárban összetörhetjük. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy nagyon hamar elveszti az aromáját, ezért csak annyit törjünk meg, amennyi az ételhez szükséges. Sokoldalúan használhatjuk kenyérféleségekben, süteményekben, mártásokban. Levesek, saláták, zöldség- és halételek fűszere.

Kamilla (orvosi székfű)

Legismertebb gyógynövényünk. Az egynyári kamillát ősszel vethetjük magról vagy tavasszal ültethetjük előnevelt, előtermesztett palántaként. Meleg- és fényigényes növényünk, szárazságtűrő, így csak hosszan tartó szárazság idején szükséges öntözni. Nem igényel rendkívüli gondozást.

Frissen és szárítva használhatjuk. A virágokat teljes nyíláskor szedjük, és jól szellőző helyen szárítjuk. A belőle főzött kellemes ízű tea gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, görcsoldó, nyugtató hatású.

 Körömvirág

Amellett, hogy gyógynövényként ismert, a veteményes vagy fűszerkertet is vidámabbá teszi sárga-narancssárga virágaival. 30-80 cm magasra növő, erős illatú, egyéves növény. Magról könnyen vethető. A magvetés ideje tavasz derekától kezdődik. A körömvirág a talajt tekintve egyetlen követelményt támaszt, a jó vízáteresztőképességet követeli meg, ezt leszámítva szinte bármilyen közeg jó neki, így gyakorlatilag a kert bármely pontjára vethetjük. Szereti a napsütést, de akár félárnyékos helyet is kijelölhetünk számára. Kevés öntözést igényel, az aszályos időszakokban figyeljünk, hogy ne száradjon ki teljesen a földje. Az erkélyen, balkonon, cserépben nevelt növények több öntözést kívánnak.

A teljesen kinyílt virágzatok szedése 4-5 naponta ismételhető a fagyok beálltáig. A szárított virágokból készült tea antibakteriális, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, a körömvirágkrém sebgyógyító, gyulladáscsökkentő hatású.

Izgalmas, burjánzó fűszerkertet, csodás ízeket és örömteli étkezéseket kívánunk minden kedves olvasónknak!